Csendben ment el közülünk Imre. Alig vettük észre. Utánozhatatlan orgánuma, hangja mégis itt maradt nekünk, velünk, amit bármikor fel tudunk idézni. Elég gondolnunk rá, máris halljuk, mint aki velünk van. Újságíró szövetségünk alapítójaként a kezdetek megalapozásában már együtt dolgoztunk, éveken át küzdöttünk, hogy munkánk minél ismertebbé váljon. Sokat tett le az évtizedek alatt az asztalra. A riportok és interjúk tucatjai közül még hosszú ideig élvezettel fogyaszthatunk, mert érdemes.
Munkáját és lényét az archívumokon kívül a szívünk őrzi. Imrére is áll szakmailag és emberileg egyaránt, amit a Bibliában így olvasunk: „Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket.” (Zsid 13,7) Van miben követni őt. Hálásak vagyunk érted, Imi!
Háló Gyula
Fotó: Kovács Ágnes/dnyem.hu