Hol van a helye a korunkat jellemző médiazajban a keresztény tartalomnak? Hogyan nyilváníthatjuk ki hitbéli meggyőződésünket, és meghallja-e valaki, ha annak mentén szólalunk meg? Válhat-e a közönségünkből közösség? Ezen kérdések mentén rendezte 2025. évi konferenciáját a Protestáns Újságírók Szövetsége (Prúsz). A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) támogatásával megvalósult rendezvénynek október 21-én a Károli Gáspár Református Egyetem jóvoltából a Károlyi–Csekonics-palota adott helyet.
Akár egyetlen ember előtt állunk, akár kamerák, mikrofonok rögzítik a szavainkat, fel kell ismernünk, mikor van lehetőség megvallani a hitünket – ezzel a gondolattal nyitotta meg a konferenciát Volf-Nagy Tünde, a Prúsz elnöke, miután egy egészen személyes történetet osztott meg arról, hogy nemrégiben egy halálos beteg barátnője várt bizonyságtételt tőle, mert abba akart kapaszkodni a rá váró nehéz út előtt.
„Hogyan lehet azt az Urat szolgálni a médiában, aki az út, az igazság és az élet?” – tette fel a kérdést köszöntője elején Galambos István, az NMHH Médiapiaci Együttműködési és Kutatási Igazgatóságának igazgatóhelyettese. Majd Jézus szavait idézte abból a történetből, amikor kiküldte a tanítványait a világba. Nem azt kérte tőlük, hogy tegyék fel a kezüket, és várják meg, míg felfalják őket a farkasok, hanem arra biztatta őket: legyenek okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok (vö. Mt 10,16). Ez a két tulajdonság bennünk is egyszerre kell, hogy jelen legyen. Az okos és szelíd emberek, illetve az ilyen szavak a médiában is kovászként szolgálhatnak.
A saját történet ereje
Nem elég tudnunk, hogy van abszolút igazság; a kérdés az, elég hatékonyan, elég izgalmasan tudjuk-e elmesélni a történetünket a mai kor kívánalmai, követelményei szerint – mutatott rá előadásában Szűts Zoltán média- és digitálispedagógia-kutató. Az Eszterházy Károly Egyetem Humáninformatika Tanszékének habilitált egyetemi docense előbb a közösségi média kétarcúságát foglalta össze. Személyre szabott tartalmat kínál, gyors információszerzéssel kecsegtet, és azt ígéri, hogy a csendesebb hangok is felerősödhetnek – ugyanakkor az anonimitás felerősíti az agressziót, a csatornák túltelítettek, és elképesztő mértékű vetélkedés folyik a figyelemért. A legcsúfabb az benne, hogy háttérbe szorul a tapasztalati tanulás (mások megélései, közlései alapján ítéljük meg a világot), és ellenőrizetlen történetek hatása alatt élünk.
Ebben a térben, ebben a világban, ahol a marketing helyettesíti a terméket, ahol fontosabb a külcsín, mint a valódi tartalom, nehéz értéket közvetíteni és közösséget létrehozni. De ha van saját brandünk, ha megkülönböztethetőek és beazonosíthatóak vagyunk, akkor sikerülhet. Ehhez – sorolta Szűts Zoltán – élnünk kell a vizualitás, a tömörség, a közvetlenség és az interaktivitás eszközeivel, egyszerre kell hatnunk az értelemre és az érzelemre, és meg kell őriznünk a hitelességünket.
Kereslet és kínálat
Arról, hogy napjainkban hol találnak maguknak utat és közösséget a keresztény értékek, illetve hogy a hívő emberek milyen vallási tartalmakra (lennének) fogékonyak, Brlázs Ágnes, az NMHH Médiapiaci Együttműködési és Kutatási Igazgatóságának kutatási szakértője beszélt. Modern háztető – Milyen platformon talál nyitott szívekre és fülekre Isten igéje? című előadásában a hatóság nyáron elindított, Egyházak, vallás és hitélet a médiában című kutatásának még nem publikált eredményeibe engedett betekintést.
Mint elmondta, eredetileg egy ezer fős panelkutatásra készültek, és fele-fele arányban számoltak online kitöltés, illetve személyes adatfelvétel során beérkező válaszokkal. Ehhez képest két és félszer annyi kérdőív futott be, viszont szinte kizárólag az interneten keresztül. Végül a csak általános iskolai végzettséggel bíró kitöltők alacsony számára tekintettel az ő válaszaikat nem vették figyelembe, és kicsit több mint kétezer kérdőív adatait összesítették.
A kutatás egyértelműen megmutatta: a vallásos emberek médiafogyasztása nem tér el a nem vallásosokétól, és ők is az online médiumokat helyezik előtérbe. Brlázs Ágnes ismertetéséből kiderült: míg a keresztény média elsősorban az egyházi hírek terén, illetve a misék, istentiszteletek közvetítésével kínálja a legtöbb tartalmat, addig a megkérdezettek számára valójában ezek a legkevésbé fontosak. Ők elsősorban a személyes történetekre, a bizonyságtételekre vágynak, a krízishelyzetek kezelésének bemutatását várják, várnák a keresztény médiától (felületektől, műsoroktól), valamint az érdekli őket, hogy milyen szerepe van, lehet a hitnek a családi életben, a gyereknevelésben.
Nem cél – járulékos eredmény
Az első kerekasztal-beszélgetés meghívott vendégei pont egy-egy olyan újságot, illetve műsort képviseltek, amelyek ezeket a közönség által vágyott tartalmakat kínálják. Szám Katit, a Képmás magazin főszerkesztőjét és Bodó Máriát, az MTVA Vallási Főszerkesztőségének, így az Agapé műsornak a szerkesztő-műsorvezetőjét Farkas Zsuzsanna újságíró, a Szemlélek szerkesztője kérdezte arról, hogy munkájuk miként bír közösségformáló erővel.
Mindketten kiemelték: az általuk készített tartalmak egyfelől valójában egy már létező közösséget, a hívő emberek közösségét célozzák meg, ugyanakkor szándékaik szerint ennél szélesebb körhöz szólnak. Olyan embereket, témákat, kezdeményezéseket mutatnak be, amelyek érdekesek lehetnek mások számára is, sőt elvezethetik őket akár a templomig is, de ez utóbbi nem elsődleges cél, hanem járulékos eredmény. Sem a Képmás, sem az Agapé nem az online közösségi média szabályai szerint készül; az ottani megjelenést a nagyobb elérés eszközének tekintik, de nem akarnak visszaélni vele, épp ezért a kattintások és a lájkok számát is a helyükön kezelik.
Bodó Mária elmondta: különösen fontosak számukra azok a visszajelzések, amelyek arról tanúskodnak, hogy az általuk készített műsort egy közösség tagjai együtt nézik meg, majd tovább beszélgetnek az elhangzottakról.
Szám Kati arról is beszélt, nem ők teremtik az értéket, hanem csak bemutatják, eljuttatják azokat az emberekhez – úgy a nyomtatott magazinnal, mint a Képmás-estekkel és az online megjelenéssel.
Az igazság kielégít
Az offline és online kapcsolódásról szólt a második, Érintőképernyő vagy emberi érintés című kerekasztal-beszélgetés. A tavalyi konferencia egyik főelőadója, Aczél Petra kommunikációkutató, a Széchenyi István Egyetem egyetemi tanára és Csűrös András, a Gyömrői Református Egyházközség lelkipásztora Nagy Katinak, a közmédia szerkesztőjének, a Prúsz korábbi elnökének kérdései mentén járta körül a jelenlét témáját.
Aczél Petra emlékeztetett: az érintés a legközvetlenebb kapcsolat két ember között. Az érintőképernyős telefonok is arra az elemi vágyra épülnek, hogy csak az az enyém, amit meg bírok érinteni. Közben a nyugati társadalmakban egymás tiszteletben tartásának a jele, hogy nem érünk hozzá a másikhoz. Ez napjainkban már nemcsak a fizikai kontaktus kapcsán jellemző, hanem a megszólalásokban is; a politikai korrektség jegyében a saját igazságunkat is úgy akarjuk kimondani, hogy közben senki más igazságát ne sértsük.
A Covid-járvány idején az online közvetített szertartásokat a nézők húsz százaléka nézte végig. Csűrös Andrást ezt az adat több soron is elgondolkodtatta. Egyfelől arról, hogy amikor élőben jelen vannak a gyülekezeti tagok, akkor valójában fejben már rég máshol járhatnak, másrészt pedig arról, hogy az istentiszteletet sokan „ledegradálják” az igehirdetésre – pedig a liturgia, az énekek ugyanolyan fontosak.
„Van-e online közösség?” – hangzott a moderátori kérdés, mire a lelkipásztor úgy fogalmazott: „Az igazi egyház az, hogy találkozunk, odalépünk a másikhoz.” A kommunikációkutató ezzel egyetértve arról szólt, hogy az online térben maximum táborok vannak.
Aczél Petra rámutatott: az online térben minden adat és információ, míg a valóságos és a hitéleti kommunikáció az igazságról szól. „Korunk nagy erénye a nyitottság, de nyitva az ablak van, én maximum kereső, kíváncsi ember lehetek. És csak az a kíváncsiság tud beteljesülni, ami az igazságra irányul. Az információra való nyitottság örökkévaló éhséget gerjeszt. Aki az igazságot keresi, az kielégíttetik, betelik azzal” – fogalmazott.
A kommunikációkutató hosszabban szólt arról is, amit már Szűts Zoltán is érintett előadásában. Az online tér, különösen, amikor név és arc nélkül nyilvánulunk meg, leveti rólunk a béklyókat, azt az önuralmat, önkontrollt, amit másik jelenléte vált ki belőlünk, és ami fegyelmezettebbé, tudatosabbá tesz minket a személyes érintkezés során, és arra sarkall minket, hogy elviselhetők legyünk. Másrészt – és ez nem ellentmondás – a közösségi médiában sokkal nagyobb ellenőrzés alatt tartjuk, hogy mit mutatunk magunkból, míg a valóságban „odaengedjük” magunkat a másiknak, akinek „el kell viselnie”, hogy nem vagyunk tökéletesek.
„Az egyház küldetése az, hogy tanítvánnyá tegyen, a misszió nagy része pedig abból áll, hogy megmutatjuk, hogyan élnek a keresztények – de vajon online is úgy élnek?” – tette fel ezek után a kérdést Csűrös András, majd azzal kerekítette le beszélgetésüket, hogy ha valakit az online térben ér el az egyház, a feladat akkor is az, hogy olyan valódi közösség felé hívogassa, ahol „meg tud gyökerezni”, és ahol igazi találkozások, érintések érhetik.
Perzselő tűzzel
A tanítvánnyá tétel – úgy az evangelizáció, mint az általános értelemben vett tanítás –, a fiatalok megszólítása volt a harmadik kerekasztal témája. Molnár Janka Sára elméleti fizikus, tudománykommunikátor, Szikora József, a Magyar Katolikus Rádió főszerkesztője, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének elnöke és Kovács Viktor, az Evlelkész Podcast csatorna alapító-szerkesztője, az Evangélikus Hittudományi Egyetem egyetemi lelkésze Kézdi Beátával, az Evangélikus Információs Szolgálat főszerkesztőjével beszélgetett.
Szóba került, hogy akár az evangéliumot akarjuk hirdetni, akár a tudományt akarjuk népszerűsíteni, oda kell mennünk, ahol az emberek vannak – így akár a Tik-Tokra is. Hogy egy tartalom kit szólít meg, milyen erővel bír, hány embert ér el, az ugyanakkor nem a technológiától, nem a felülettől függ. A döntő jelentősége inkább annak van, hogy aki az üzenetet tolmácsolja, önazonos-e. Ez már csak azért is fontos, tette hozzá Molnár Janka Sára, mert végső soron „Isten előtt kell megállni, és nála nem az a beugró, hogy hány lájk volt a legutóbbi posztod alatt”. A sikert emellett az is befolyásolja, hogy van-e kairosza az adott dolognak, az alkalmas, a megfelelő pillanatban hangzik-e el. Ahogy Kovács Viktor fogalmazott: ez lehet akár egy trend is, de ugyanígy a „Szentlélek fújása, hogy azt a vitorlát dagasztja-e éppen”.
A különféle korosztályok elérése kapcsán Szikora József arról beszélt: ha nem tudunk úgy szólni, hogy az az ifjút ugyanúgy megérintse, mint az időset, akkor nem jól szólunk. A „perzselő tűznek” kell érződnie a szavainkból. Azzal a szándékkal kell mások felé fordulnunk, hogy ha minket megérintenek, akkor több esélyük lesz arra, hogy Jézust is megérintsék – utalt a vérfolyásos asszony történetére, melyben nem Jézus érintette meg az asszonyt, hanem az asszony őt, és így gyógyult meg (vö. Mk 5,25–34).
Az emberekben nagy üresség, egyszersmind igény és vágyódás van a szeretet, az igazság után. Mi vagyunk az erre adandó válasz letéteményesei. Ehhez – ahogy Molnár Janka Sára mondta bizonyságtételnek is beillő megszólalásaiban – „Istent nem menővé kell tenni, elég, ha lehetővé tesszük a vele való kapcsolatot”.
Vitális Judit
