Pósa Zoltán: Isten szeretet és béke dolga – esszénovella
„Mint Istennek szent és szeretett választottjai. öltsetek magatokra könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet”.
Kolossé 3.12
Mostanában úgy érzem, életem nadírja következik. Rólam köztudomású, hogy feleségemhez életművem múzsájához, első számú ihletőjéhez, alkotótársamhoz, BARNA MÁRTÁhoz írom minden szerelmes versemet és neki, valamint fiamnak, PÓSA MÁTÉnak ajánlom a prózai, az irodalomtörténeti, az újságírói életművem minden egyes kötetét. Összességében majd ötven harmonikus boldog évet éltünk meg Mártival és Máté fiammal, és családjával, társával, Mónival, a gyerekekkel, Nórikával és Mátéval Istentől, Jézustól, a Szent Lélektől megáldott harmóniában, a legnehezebb, diszharmonikusabb időkben is menedéket találva egymásban. Ám 2022 márciusában, a sors tragikus dramaturgiája egy csapásra a poklok poklát hozta ránk éppen a feleségem hatvanhetedik születésnapján, március 5-én. Kiderült, hogy daganatos beteg, súlyos áttétekkel, melyek a csontra is átterjedtek, Ekkor mindent, az évente megjelenő próza, vers, esszéköteteim megjelentetését, a televíziós irodalomtörténészkedést is leállítottam, s Barna Márti ápolásának szenteltem életem minden percét Arra törekedtem, hogy otthoni környezetben éljünk. megtanultam injekciózni is. Csak akkor vonultunk be együtt a kórházba, amikor feleségem számára a fájdalom infúzió nélkül már elviselhetetlen volt. Az utolsó pillanatig reménykedve bíztam abban, hogy én is megmenthetem életem igazi értelmét, múzsámat, alkotótársamat, ahogy ő meggyógyított engem 1986-ban a daganatos betegségből, Nekem nem sikerült. Kimondani még ma is szörnyű: feleségem, Barna Márta 2023 április 20-án, 19 óra 5 perckor Isten birodalmába tért meg keresztyén méltósággal elviselt szenvedések után. A farkasréti sír, ahol világi porhüvelyünk maradványai majd együtt nyugszanak, Budapestet tette első számú kishazámmá, Vigaszként érzem, hogy ő Isten kegyelméből velem van, megóvott a kétségbeesett, meggondolatlan őrültségektől, s azt üzeni, ne adjam föl azt, ami közös érték bennünk. A húsvéti örömhír, a feltámadás üzenete elhozza nekünk az Istentudatoság ajándékaként azt a jövőbeli vigaszt, hogy akik szeretik egymást, együtt lesznek a Mennyek Országában, tehát él bennem a Boldog Feltámadás, a Feleségemmel való Találkozás hite, tudata. A készülő ÖNERFELEXIÓK (1948-2023), VASKORI TEKERCSEK A REMÉNY ORSZÁGÁBÓL I-IV. című önéletrajzi tetralógiám megírása közben is újra együtt vagyunk. E könyv első része az idei könyvhéten jelenik meg az IdőJel kiadó gondozásában. ÖNERFELEXIÓK I. (1948-1973), VASKORI TEKERCSEK A REMÉNY ORSZÁGÁBÓL (2023) címmel. Folytatásai: ÖNREFLEXIÓK II. BARNA MÁRTA AZ IGAZ SZERELEM REGÉNYE (1973-1976), ÖNREFLEFIÓK III. BARNA MÁRTA MÁR A MENNYEK ORSZÁGÁBAN VAN, ÉLETEM NADÍRJA KÖVETKEZIK. ÖNREFLEXIÓK IV. BARNA MÁRTA A FÖLDRE ALÁSZÁLLT, S A MENNYBE VISSZATÉRT ANGYAL, AHOL TALÁLKOZUNK
Hadd idézzek meg egy emléket még a 2021-es Nagypénteket egy nappal megelőző sétánkról, Gazdagréten, ahol a Református Gyülekezet, a FÚZIÓ házi csoport tagjai vagyunk, s lelkészünk, dr. Thoma László sorozatban tárja elénk a helyreállt kapcsolat csodáját az Atyával, amelyet a Fiú megfeszíttetésével, feltámadásával, Húsvét jó hírével s a vigasztaló Szent Lélek Pünkösdi Ajándékával hoz el számunkra.
A ligetes, fás, virágos Gazdagréti lakótelep a Széchenyi hegy és a Gellért hegy ölelő karjaiban pihen. Bal oldalán ékeskedik a katolikus Szent Angyalok temploma, dr. Szederkényi Károly atya aziluma, templomépítő barátom, a legendás dr. Lipp László atya sírjával, mely immár valóságos zarándokhellyé vált Marko Ivan Rupnik jezsuita atya és képzőművész arany mozaikjának köszönhetően, Vele majdnem szemben, a telep jobb felén, áll a mi, kicsit tátrai vagy ausztriai nyaralóra emlékeztető Református templomunk és szabadidő központunk. Mi, Barna Márta és Pósa Zoltán immár a telep nevezetességei vagyunk, kik egymás nélkül olyannyira nem tudnak élni, mint a mitológiai szerelmespár, Philemon és Baucis, a hitvesi hűség jelképalakjai.
2021 nagycsütörtökjén Philemon és Baucis karon fogva halad az ovális gazdagréti lakótelep jobb, református oldalán, mármint, ha a Széchenyi heggyel szemben kutyagolunk. Barna Márti a templom mellett elhaladva mondja el az obligát napi imáját. „Szervusz, Mária! Jó reggelt, Jézus! Adj boldogságot mindenkinek a tőled kapott erővel és szeretettel mindörökkön örökké, Ámen.” – Csodálatos vagy, Mártika. Te mindenkinek, nem csak magunknak kérsz örök boldogságot az Atyától. Én az örökös imádkozó sáska, a buzgó szentfazék még mindig nem vagyok olyannyira lélekben és testben keresztyén ember, mint Te. Rád érvényes Márk evangéliumából az a példázat, amit Jézus mond a böjtről. A Megváltó tanításának hallgatói és a tizenkettek megkérdezik: a farizeusok és a szadduceusok böjtölnek, ahogy János tanítványai is. MI miért nem tesszük ezt. Ő így felel: amikor Menyegzőt ülünk s veletek az egyház vőlegénye, azaz, a Megváltó, Jézus Krisztus, akkor nincs szükség a böjtre sem. A formai kereteknél fontosabb az üdvösséges tartalom. Mártikám, bizony, az az átszellemülés, az Istenközpontúság, amely Belőled árad, minden formalitást zárójelbe tesz.
Tudom, tudom, drága szerelmem. Ez rád is vonatkozik. Mi tudjuk, mi az örök szerelem és az igazi szeretet. Szeretjük az Atya, a Fiú, a Szent lélek háromságát, és szeretjük Felebarátunkat, mint tenmagunkat. Mi elkerüljük az ateista, magyarán a lefejezett humanizmus csapdáját, mert szeretjük a Teremtőt és nem csak a Teremtményt. S azt is tudjuk, hamis az az út is, amelynek vezető prófétája azt állítja, hogy csak Istent szereti, az embertársait nem. Aki nem szereti az Isten képére teremtett Felebarátját, az Istent sem szereti igazán. Nálunk viszont Teremtő és Teremtmény szerves egységet alkot. MI. valljuk a Kolossé 3. 12 szellemében: „Mint Istennek szent és szeretett választottjai. öltsétek magatokra könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet”. Milyen jó nekünk, akkor is, ha az apokalipszis lovasai bennünket, keresztényeket akarnak legázolni, mert a sátán tudja, hogy a világvallások közül egyedül a zsidó-keresztény Isten és főként a keresztény Szent Háromság teremti újjá a személyes kapcsolatot Istennel, hiszen az Istenfiú közötünk élt és él, vállalja bűneinket, megérti esendőségünket, ingyen kegyelemből juttat el bennünket a Paradicsomba, a Mennyek Országába. A szeretet fontosabb a tudásnál, a törvénynél is, ami nem azt jelenti, hogy a törvény nem érvényes, ahogy a liberalizmust teológiai tévhitekkel igazolni akaró szekták hirdetik. A törvény legmagasabb rendű parancsa a szereteté, amely megadatik az igaz szívű csekély értelműeknek is. S mindhiába a nagy tudás, ha valaki képtelen a legfontosabb dologra, a szeretetre.
Végig baktatunk az ellipszis felső száránál levágva a kicsúcsosodást, a katolikus oldalon jutunk el a Szent Angyalok templomához, s leülünk a kertbe. S Márti még hozzá teszi: Mi, keresztyének, Jézus tanítványai az élet sója vagyunk. Láthatatlanná tett bennünket a hitetlenek vaksága, ám nélkülünk minden mennyei és földi, képletes és valóságos étel ízetlen és fogyaszthatatlan. Meditálunk a kerti kálvária tövében, s reánk ül Isten harmóniája. s halljuk a Húsvét igazi üzenetét: Isten az egyszülött fia, Jézus Krisztus áldozatával, kereszthalálával állította helyet a kapcsolatot a Teremtő és a Teremtmény között, amelyet Ádám apánk eltékozolt, amikor az Istennel való szoros együttlét teljességélményénél többre becsülte a hamis tudást és a hamis szabadságot. Visszakapjuk Tőle a halhatatlanságot, ha szeretjük az Isteni Szent Háromságot és Egymást. ISTEN SZERETET ÉS BÉKE DOLGA…
NÉVJEGY
Pósa Zoltán (Debrecen, 1948. szeptember 6.) Pályaívemet monográfusom, írótársam GÁSPÁR FERENC úgy jellemzi a PÓSA ZOLTÁN, AKINEK NYITOTT KÖNYV AZ ÉLETE című könyvében és a PÓSA ZOLTÁN BREVIÁRIUMA című kötetben: életművét és életútját krisztusi 33-asok kísérik, 33 önálló kötet, 33 díj, 33 munkahely,33 egyesületi tagság (ez 2016-os állapot, azóta önálló opusaim száma már egy híján negyvené kerekedett)
2015-ben Rát Mátyás életműdíjban részesültem. mások mellett József Attila-díjas, a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével, kitüntetett költő, újságíró, irodalomtörténész vagyok, többek között a Magyar Írószövetség választmányi, a Keresztény Kulturális Akadémia, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, a Gazdagréti Református Gyülekezet tagja.
2012- ig voltam a Magyar Nemzet kulturális főmunkatársa, frontembere. Írtam misztikus, szürreális nemzedéki mega-regénytetralógiát ( Aranykori tekercsek, Menekülés négy sávon, Mediterrán tintabúra, Lila tricikliturgia), enciklopedikus igényű realista nagyregényciklust (Seminoma, avagy kórház a város közepén I-II, Hűséges szökés és hűtlen visszatérés I-II, Az ezerkettedik, avagy az első éjszaka), realista kisregényfolyamot és novellagyűjteményt (Ama tőrök, Irodalmi dandy, Különleges szakasz, Pünkösdi királyfi, Akkor mindenki velem törődött, Az ifjúság maradéka ill. Péterek és Júdások), drámát (Pirosbahajol a félelem). Versköteteim öt vezérmotívum köré rendeződnek: Istenes, a feleségemnek, Barna Mártának írt szerelmes, hazafias, szorongásos, groteszk opusokkal rendelkezem (Magyar vagyok, Alászállás, Olvasó, Törött tükörbe néztél, A fehér bohóc feltámadása, Egy az Isten, Jászolbölcsőd trónusánál, Trianon). Publikáltam ezen kívül tanulmányköteteket (Hernádi Gyula monográfia, Hernádi Gyula amlékkönyv, Mítoszok és ikonok stb. s mintegy 4500 főként irodalmi és filmes tárgyú újságcikket.