Mert az Isten nem kímélte meg a bűnbe esett angyalokat sem, hanem az alvilág sötét mélységébe taszította őket, hogy őrizetben maradjanak az ítéletig. 5 Nem kímélte meg az őskor világát sem, hanem csak Nóét, az igazság hirdetőjét őrizte meg nyolcadmagával, amikor özönvízzel borította el az istentelenek világát. 2Pt 2,4-5
Az Úr Jézus Krisztus kegyelmével és szeretetével köszöntöm a protestáns újságíró testvéreket. Mivel Ige olvasó, értő és a világot alaposan és mélyen ismerő emberek vagytok, úgy gondolom, hogy nem kétséges egyikőtök számára sem, hogy benne élünk abban az időben, amelyről Jézus beszélt több helyen a Bibliában, az Ő visszajövetelét közvetlenül megelőző idők kapcsán. Olvasunk arról, hogy a szülő asszony vajúdásához hasonlítja a bajokkal, vészekkel terhes időket. A napi hírekben járva, – köztetek többen szerkesztik is talán ezeket – észrevehetjük, hogy már a fájdalmak, nehézségek, katasztrófák között szinte nincs pihenés, nyugalmas időszak. Egyszerre van jelen a sokféle baj a világban, és ez nem a jobb hírszolgálat miatt ér utol bennünket, hanem, mert ennyire felszaporodott a bajok száma. Érdekes, hogy amíg egyik helyen aszályról hallunk, a másik helyen áradások vannak, 30 helyen folyik háború éppen, máshonnan az induló kolerajárvány híreit kapjuk, és riogatnak bennünket az atombomba esetleges bevetésével is. Ha pedig a sokféle természeti katasztrófa nem lenne elég a rossz hírek közül, vannak államok, amelyek a terrorizmust emelték kormányzati szintre, és sok mindent megtesznek, hogy a világ többi országának nem mindennapi nehézségeket okozzanak. Ezelőtt 30 évvel is mintegy 14-16 hurrikán keletkezett az Atlanti óceánon, de akkor évente átlag 2 érte el az amerikai partokat, mert felemésztődött az energiája a tengeren. Ma mind eléri és mindegyik nagy katasztrófát okoz. Az erős földrengések száma is 1900-tól 10 évenként 10 %-kal növekedett. Nem akarom a statisztikai adatokkal tovább terhelni a szíveiteket, azt hiszem, hogy belátható, hogy a világ nagyon megváltozott, ahogyan ezt Jézus előre meg is mondta, hogy ezek meg fognak történni. Akkor hát mi a mi lehetőségünk, mit kell tennünk ebben a helyzetben? Nem kímélte meg az őskor világát sem, hanem csak Nóét, az igazság hirdetőjét őrizte meg nyolcadmagával – hallhattuk mai Igénkben. Miért is őrizte meg és mi elől? Azért ezt mondta az ÚR: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem; az emberrel együtt az állatokat, a csúszómászókat és az égi madarakat is, mert megbántam, hogy alkottam őket. De Nóé kegyelmet talált az ÚR előtt. 1Móz 6,7 – 8 Nóé tehát kegyelmet talált az Úr előtt. Érette, rajta keresztül környezete is megmenekült. Úgy gondolom, hogy nekünk, akikre sokak figyelme irányul, az a feladat és lehetőség adatott, hogy hirdessük az igazságot – Jézust – az evangéliumot, és így lehetünk a Mindenható Isten lélek és embermentő munkájában eszközei. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a családunk, szeretteink, barátaink, esetleg tágabb környezetünk, akikkel alkalmanként találkozunk a mindennapi teendőink, jövés – menésünk okán, menekülhetnek meg, ha elfogadják a „jó hírt”, hanem sokkal több embert ér el általunk az Úr. Különleges felelősség és egyben kiváltság a részünk, hogy Isten kinyújtott kezei lehetünk, miközben a média felületeken keresztül elérhet általunk sok embert. Nemcsak a pillanatnyi megnyilatkozásainkon keresztül, hanem ott van pl. az interneten az évekkel ezelőtti írott vagy mondott sok féle anyagunk. Nóé az igazság hirdetője volt. Neki nem sok ember hitt, miközben szemeik előtt épült fel a szárazon a hatalmas bárka, amely eszköze lett megmenekülésüknek. Szeretnélek megkérdezni testvérem, mennyire igyekszel „bárkát” építeni? Nem szoktál bele a várakozásba, mint az akkori zsidóság, akik nem ismerték fel, hogy most már nem várakozni kell? Hallod–e a kiáltó hangját, aki nemcsak a 10 szűz jézusi példázatban kiált, így: Éjfélkor aztán kiáltás hangzott: Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására! Van–e olaj a lámpásodban, készen vagy-e, hogy bemenj a lakodalmas házba? Hirdettetik-e általad, hogy itt az idő? Emlékszel, hogy mit mondott Urunk arról az időről, hogyan fog eljönni? „Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól; és hirtelen lepjen meg titeket az a nap, 35 mint valami csapda, mert úgy fog rátörni mindazokra, akik a föld színén laknak. 36 Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt.” Lk 21,34 – 36 Két szót kiemelnék: hirtelen és éber. A hirtelen érkező eseménnyel kapcsolatban nem tehetünk semmit, nincs lehetőségünk azt elnyújtani, elhalasztani, azonban lehetünk éberek. Éberségünk, igeismereten kell, hogy alapuljon, hiszen ott van megírva mi és hogyan következik. Úgy látom, ahogy emberekkel beszélgetek, hogy a nem hitben járók is kezdik észrevenni, hogy ez a világ a maga egyre ijesztőbb, súlyosabb lelki és fizikai történéseivel már egy más világ, mint ezelőtt akár néhány évvel is, gondoljunk csak a Covid-19 által okozott hirtelen és nagyarányú változásokra. Késztetnek-e bennünket ezek már egy másfajta hozzáállásra, mint újságírókat, véleményformálókat? Fújjuk- e a kürtöt a magunk helyén? Fáj-e a szomszéd, a lakókörnyezet esetleg elveszett volta? Tudom, hogy nem a mienk az ítélet, hogy ki menekül meg és ki nem, de a figyelmeztetést, jobb szeretem a hívogatás szót, nekünk kell mondani – néha cselekedettel megtenni, úgy, hogy hatékony legyen.
Újságíró, médiamunkás létünknek van egy nagy ajándéka. Sok visszajelzést nem kapunk, hogy mennyire hatékony a szolgálatunk, így a dicsőség az Úré, tudunk szerényen a háttérben munkálkodni. Kívánom mindegyikünknek, hogy szépen és messzire szóló kürtzengésként hirdessük az Igazságot szeretetben, az evangéliumot, Jézusért kegyelemben hálával, ameddig még tehetjük! Ámen
Takács Ferenc