Felhívások

Emlékezés vagy megbékélés?

Platthy Iván volt  egyházügyi címzetes államtitkár neve ismerősen cseng a rendszerváltozást követő évtizedek politikai és egyházi eseményeit ismerők körében, hiszen az Állami Egyházügyi Hivatal jogutód nélküli felszámolását követően 1989. augusztusától az állam és az egyházak közötti kapcsolatrendszer új alapokra helyezésén, majd 1991. augusztusától  az egyes felekezetek 1948-ban államosított házas ingatlanainak tulajdonrendezésének koordinálásán munkálkodott közel 10 évig, nyugdíjazásáig. A “Párbeszéd az emberért” című könyvében a  rendszerváltástól napjainkig elmúlt 30 év emlékeit irta meg.

Platthy Iván a nyolc évszázados múlttal rendelkező, római katolikus, evangélikus és református ággal egyaránt rendelkező történelmi nemesi család képviselőjeként máig fáradhatatlanul vesz részt a közéletben. Az alábbiakban közös gondolkodásra késztető egyik írását közöljük, melyben a megbékélés felekezetsemleges ügyének átgondolására és ebből fakadó cselekvésre ösztönzi olvasóit.

Platthy Iván: Csak emlékezés kell, vagy megbékélés is?

Ferenc Pápa apostoli látogatása Magyarországi meghívásának egyik fő szempontja volt, hogy a Béke Apostolaként, a világban való békétlenségben közösen hirdessük és segítsük elő a nemzetek és az emberek közötti megbékélést.

A Szentatya 2023. április végén megvalósult három napos budapesti látogatásának helyszínein elmondott beszédeiben többszörösen kifejtette a békében való egymás mellett éléshez szükséges példamutatás és a tisztességes párbeszéd fontosságát. Többször visszatért példaként is az államalapító Szent István királyra, és Imre fiának írt Intelmeire, valamint az emberek bizalmából létező és az emberek szolgálatára hivatottak felelősségteljes közös cselekedeteik szükségességére, különösen a jelen és a jövő nemzedék számára.

A magyar társadalom minden rétegét is képviselő közösségekkel, különböző helyszíneken való találkozásokon, a Szentatya által elmondottakat a meghívó egyház és az állam vezetői és az azokon résztvevők is elismerően méltatták, visszaigazolva a Magyar Köztársaság Elnökasszonyának a Szentatyát a megérkezésekor mondott köszöntő beszédében elhangzott szavait: „múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra.”

A Szentatya tíz éves tevékenységének figyelemmel kísérése során számomra és mások számára is példamutatóak törekvései és cselekedetei, többek között a sziklára épített egyház megerősítése, a párbeszéd fontossága, az elesettek és a szegények gyámolítása, az egyházak közötti kapcsolatok megteremtése, a megbékélés elősegítése (Például az 1054-es egyházszakadás megbékélését jelentő 30 pontból álló dokumentum közös aláírása Kubában 2016. február 12-én, Moszkva és egész Oroszország Ortodox Egyháza vezetőjével, Kirill Pátriárkával.).

Példája és budapesti látogatásán elhangzott beszédei és a repülőgépen történt sajtótájékoztató kapcsán elmondottak megismerése is arra inspirált, hogy nekünk magyaroknak, határon innen és túl, megmaradásunk érdekében is nagy szükségünk van a nemzetek és nemzetiségek közötti megbékélésre. Ezért is gondoltam arra, hogy nem elég a békéről és a megbékélésről, mint keresztényi cselekedetről beszélni, hanem példát is lehetne mutatni Európának, illetve az egész világnak. A pápalátogatás után közeledett június 4-e, a Nemzeti Összetartozás Napja, melyen a Trianoni Békediktátum 103 évvel ezelőtti aláírásának napjára emlékezik a magyarság itthon és a határainkon túl. Ez adta azt a gondolatot, hogy a magyarság számára sorsfordító időszakot jelenthetne, ha a minket körülvevő országokkal közösen kidolgozott és jóváhagyott Megbékélési Dokumentum aláírásának napja lehetne június 4-e. E Dokumentumban a nemzetek és nemzetiségek közötti megbékélést, a kettős identitás megélésének teljes szabadságát kellene biztosítani.

E javaslatról szóló levéllel kerestem fel a Köztársasági Elnökasszonyt, mint aki nemcsak a Szentatya látogatásakor emelte ki az emberek közötti megbékélés fontosságát, hanem közbejárásával is. Következetességét az is igazolja, hogy a szomszédunkban dúló testvérharc békés befejezése, az ott élő magyarok megmaradása érdekében a közelmúltban tett Ukrajnai, illetve Kárpátaljai tárgyalásai és azok tapasztalatainak Rómában, a Szentatyával való egyeztetése is alátámasztja.

Az Ungvárról 1944 novemberében menekült, vissza már nem térhetett család ötödik gyermekeként a nemzetiségek és vallások békében való együttélését már kisgyermekként is megtapasztalhattam. Számomra különösen fontos még ilyen időtávlatból is a nemzetek és a nemzetiségek békés egymás mellett élése megteremtésének szorgalmazása.

Ilyen inspirációk adták, hogy Elnökasszonynak írt gondolataimat másokkal is megosszam. A világ minden táján fogható Heti Tv Pirkadat című 15 perces reggeli beszélgető műsorában erre lehetőség adódott. Természetesen azzal a szándékkal, hogy a javaslatok milyen reakciót váltanak ki a nézőkben és milyen visszajelzések érkeznek, hogy egyáltalán érdemes-e a témával foglalkozni, különösen a határon innen és túlról érkező vélemények alapján. Meglepő volt, hogy a hét bennünket körülvevő országban és a nyugaton élő magyarok között, valamint Magyarország majdnem minden társadalmi rétegéből sokan időszerűnek tartották a megbékélés rendezését. A határon túl élő magyarok közül voltak, akik külön megköszönték, hogy a szülőföldjükön élők kettős identitásuk érdekében eljöhetne az az idő, hogy nem alkuként kezelik magyarságuk elfogadását, és nem csak az egyházak szolgálatán keresztül éljék meg.

Hogy nem csak én gondoltam a megbékélés időszerűségére, jó példa volt számomra is Németh László SVD belgrádi metropolita érsek által vezetett Pristinában 2023. május végén rendezett Cirill és Metód Nemzetközi Püspöki Konferencia. Nyolc ország nunciusai és püspökei által közösen fogadták el a következő alapelvet „A megbékélés, az együttműködés, az együttélés és a béke erkölcsi kötelesség.” „Meggyőződésünk, hogy kizárólag együttműködés, kemény munka, türelem, kölcsönös bizalom és állandó párbeszéd révén lehet és kell is építeni egy igazságos békét népeink, államaink és közösségeink fejlődéséért.” A Szerbia, Montenegró, Koszovó, Macedónia, Albánia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország és Bulgária egyházi képviselői példát adhatnak a megbékélésre.

Minden év augusztus 20-án, az Államalapítás ünnepén a Szent István Bazilikában ünnepi szentmisére és azt követően körmenetre kerül sor. Ez év augusztus 20-án a szentmisén a szentbeszédet Bernand Bober kassai érsek, a Szlovák Püspökkari Konferencia elnöke mondta. Az ünnepi szentmisén részt vett II. Tavadrosz, a kopt egyház pápája is. Az érsek beszédében, többek között ,a Szent Istváni örökségből az egymás tiszteletét, szeretetét és a békés egymás mellett élést hangsúlyozta. Ez is azt támasztja alá, hogy a szomszéd országok testvéregyházai között gyümölcsöző a kapcsolat, mely nagyban elősegíti a nemzetek és nemzetiségek közötti megbékélést.

Visszatérve a javaslataimmal kapcsolatos észrevételekre és véleményekre, igazán senki nem kérdőjelezte meg a megbékélés időszerűségét. Például a Miskolci Keresztényi Szemlében egy olvasói levél is támogatta a megbékélés szükségességét. Volt, aki a téma ismerőjeként, volt diplomataként nem azt fejtette ki, hogy az érintett országok nem akarnák a baráti kezet elfogadni, hanem, hogy mi akarunk-e baráti jobbot nyújtani? Ezt nekünk kell eldönteni. Volt, aki azt kérdezte, hogy ha sorra kerülne egy közösen kidolgozandó Megbékélési Dokumentum, kezdeményezőként mit javasolnánk mindenki számára elfogadható és bevezethető feladatként. Javaslatomként például a közoktatást érintően a szabad iskolaválasztás elvének egységes elfogadását. A magyarországi gyakorlatnak megfelelően az öt intézményfenntartói rendszer, illetve szervezet (állam, önkormányzatok, egyházak, nemzetiségi önkormányzatok és alapítványok) adaptálását, vele együtt a szektorsemleges finanszírozás bevezetését, mivel kötelező állami feladatban való részvételről van szó. Természetesen többek között felvetődött az aggály, hogy ha mind a nyolc állam elfogadja a közösen kidolgozott dokumentumot, ki garantálja annak érvényesülését, illetve betartását. Javaslatom szerint fel kell kérni a Francia Állam Elnökét a dokumentum aláírására ‒ 103 évvel ezelőtti szerepükből adódóan ‒ valamint Ferenc Pápát a dokumentum szentesítésére. Amennyiben ez megtörténne, például az Ukrajnában élő nemzetiségeket sújtó törvények bevezetésére nem kerülhetne sor, illetve elvesztenék aktualitásukat.

Felmerült az a kérdés, hogy a mindenki által elfogadott Megbékélési Dokumentum alapján a Nemzeti Összetartozás Napját, június 4-ét kellene-e a Megbékélés Napjaként ünnepelni, vagy olyan napot kellene kiválasztani, amely Magyarország számára is jelentős dátum. Szili Katalinnal, a kormányfő tanácsadójával való beszélgetés során május 1-ét javasolnánk a döntéshozóknak. Azért ezt a napot, mert 2024. május 1-én lesz 20 éve, hogy a környező kilenc országgal együtt mi is az Európai Unió tagjává váltunk. Így minden év június 4-e az Emlékezés napja maradhatna, május 1-ét pedig a Megbékélés napjaként ünnepelnénk határon belül és határon túl. Minden év május elsején, a megbékélés szimbólumaként is, az Összetartozás Emlékhelyen a minket körülvevő országok magyarországi képviselőivel, valamint a Francia és az Apostoli Szentszék képviselőivel közösen gyújtanánk meg a megbékélés lángját.

A magyar kezdeményezéssel megvalósuló nemzetek és nemzetiségek közötti megbékélést garantáló dokumentum példaértékű is lehetne arra, hogy az Európai Unió Parlamentje eddigi sikertelen kezdeményezések után, napirendre tűzné a kisebbségekkel kapcsolatos kérdést. Ha a 2024 júliusától aktuális uniós magyar elnökség, a 11 évvel ezelőtti Roma Stratégia kidolgozásához hasonlóan a programjában szerepeltetné a nemzetiségi, illetve kisebbségi kérdést, más országok is csatlakoznának annak kidolgozásához, illetve támogatásához.

A nemzetek és nemzetiségek közötti megbékélés dokumentuma és a kisebbségi stratégia kidolgozásába az egyházakat is be kell vonni. A határon túli magyarság identitásának gondozásában a legnehezebb időszakokban is az egyházak voltak, és e célt máig is kiemelt feladatként kezelik. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés egyházakra vonatkozó 17. cikkelye az Uniónak jelentős szerepet ír elő az alábbiak szerint:

17. cikk (1): „Az Unió tiszteletben tartja, és nem sérti az egyházak és vallási szervezetek vagy közösségek nemzeti jog szerinti jogállását a tagállamokban”, valamint

17. cikk (3): „Elismerve identitásukat és különleges hozzájárulásukat az Unió nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet tart fent ezekkel az egyházakkal és szervezetekkel.”

A 17. cikk adaptálásával meg lehetne teremteni jogilag is az egyházak véleményének megismerését, nem csak a megbékéléssel, kisebbségekkel kapcsolatos kérdésekben, hanem minden olyan közfeladatokat érintő jogalkotásban, amiben az egyházak is részt vesznek állampolgári igények alapján. Természetesen ha a kétkamarás parlament újra létrejönne, úgy a felsőházban többek között az egyházak, nemzetiségi önkormányzatok is véleményeikkel részt vehetnének a jogalkotásban.

Mind a javaslatomban leírtak és hetente a Heti Tv Pirkadat című műsorában párbeszéd formában kifejtett gondolatok és az azokra pozitívan reagálók várják, hogy a döntést hozó politika valóban fontosnak találja-e a kettős identitásban élők teljes szabadságát garantáló megbékélést, mert úgy jelentősen megváltozhatna hazánk megítélése. Én ebben reménykedem.

2023. augusztus 30.