A 100 évvel ezelőtt született Nobel-emlékdíjas Harsányi János neve nem ismeretlen a közvélemény előtt. Volt fasori gimnazistaként mellszobra és emléktáblája is megtalálható iskolájának aulájában. Ha azonban választ keresünk arra a kérdésre, miért is a Horánszky utcai ház előtt került sor a megemlékezésre, részletesen kell szólnunk erről, a harmadik évezred küszöbén az Egyesült Államokban lezárult életpályáról.
Harsányi János zsidó vallású felmenői két évszázadot töltöttek Hajdúdorogon, ahol szorgalmukkal tisztes polgári jólétet értek el. Édesapja azonban a kolozsvári egyetem elvégzése után Óbudán telepedett le és örökölt vidéki földtulajdonát árából patikát vásárolt. Az 1919 évi vörösterror hónapjai után eluralkodott zsidóellenes közhangulat miatt szülei megkeresztelkedtek, s 1920-ban született gyermeküket már katolikus szellemben nevelték. A család 1932-ben Zuglóban vásárolt ingatlant, ezért Harsányi Jánost a fasori evangélikus gimnáziumba íratták, ahol egy 60-as létszámú osztályban kiváló eredménnyel végzett. Jánosy István későbbi evangélikus lelkésszel, költővel járt egy osztályba, aki osztálytársának széles érdeklődéséről így emlékezett meg „Távolodó arcok” című, önéletrajzi emlékeit tartalmazó kötetében:
„Egyik osztálytársam, Harsányi János meg Spinoza Etiká-ját adta kezembe és Einstein relativitáselméletét magyarázta nekem.”
A második világháború éveiben folytatott vegyészmérnöki tanulmányai ugyan felmentést adtak a származása miatti kényszerű munkaszolgálat alól, de a német megszállást követően már ezt sem kerülhette el, majd a nyilas hatalomátvétel után a deportálás várt volna rá, ha a józsefvárosi pályaudvarról el nem szökik, s menedéket nem kér a Mária utcai jezsuita rendházban. Itt vészelte át az ostrom időszakát, s így került a Horánszky utcai ház homlokzatára emléktáblája, mivel a ház pincerendszeren keresztül összeköttetésben áll a menedéket nyújtó rendház épületével.
Az emléktábla avatására mintegy kéttucatnyi részvevő gyűlt össze. Sajgó Szabolcs SJ emlékező szavaiban felidézte a vészterhes időket, s a mintegy kétszáz bújtatott katonaszökevény és üldözött megmentésében szerepet vállaló Raile Jakab jezsuita emlékét, aki bácskai német származását kihasználva, a környéket megszálló németekkel és nyilasokkal a – színlelt – együttműködés kockázatát is vállalta. Az emléktábla állításának ötletét és anyagi terheit is vállaló Harsányi János Tudásközpont vezetőjeként Simon János politológus professzor a későbbi életpályájáról szólt. A világháborút követően filozófiai doktorátust szerző tudós a racionalitás mellett az ethosz és a spiritualitás fontosságát hirdette. Nobel-díjat ugyan a játékelmélet kidolgozásáért kapott, de amikor a játékelmélet atyjaként emlegették, szerényen mindig megjegyezte, hogy ennek kidolgozója a szintén fasori diák Neumann János volt, ő mindössze a koronát tette fel erre. Ellentétben Neumann Jánossal, aki magyar származásáról nemigen szólt, s magát John von Neumann-ként emlegette, Harsányi János magyarságához az emigrációban is ragaszkodott, s többek között a fasori öregdiákokkal kapcsolatot ápolt az iskola újbóli megindítását követően.
A megemlékezésen Semjén Zsolt miniszterelnök üdvözlő szavait Csallóközi Zoltán tolmácsolta. A Barankovics Alapítvány kuratóriumának elnökeként Mészáros József szólt az egybegyűltekhez. Emlékezésében arról a kapcsolatról szólt, amely Harsányi Jánost a kereszténydemokrata néppárthoz fűzte, melynek külügyi osztályán a tudós az emigrációt megelőző időszakban tevékenykedett. Az ünnepség kedves záró aktusa volt, amikor a magyar származású Nobel-díjasok személyét megörökítő balatonfüredi fasorra utalva, Kossuth-Simon Kata Nagy László Balatonparton című versét mondta el az egybegyűlteknek.
Zsugyel János