A trianoni emlékév számos eltervezett programja sorából a Protestáns Újságírók Szövetsége (Prúsz) Nagyváradra szervezett nagyszabású konferenciáját is „törölte” a koronavírus-járvány. Idén azonban a negyedik hullám sem tántorította el a „reformált médiamunkásokat” attól, hogy méltóképp megemlékezzenek az 1920. június 4-én aláírt békediktátum maradandónak bizonyult részleges revízióját eredményező soproni népszavazásról. A Haza-szeretet-hűség címmel november utolsó szombatján megtartott minikonferenciának a megyei jogú város közelmúltban felújított patinás épülete, a Soproni Múzeum néprajzi kiállításával berendezett Lenck-villa adott otthont.
Gazdag Zsuzsanna írása a luheran.hu honlapon:
A megjelenteket a Prúsz elnöke, Nagy Katalin, majd Sopron polgármestere, Farkas Ciprián köszöntötte. A református Bibliaolvasó kalauz aznapi igéjével (Jak 3,13–18) Bóna Zoltán református lelkész, a Theologiai Szemle főszerkesztője kért áldást a rendezvényre és a résztvevőkre.
Elsőként Szakály Sándor történészprofesszor, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója tartotta meg előadását IV. Károly király (1887–1922) második visszatérési kísérlete és annak soproni vonatkozásai címmel. Őt követte Vizi László Tamás, a Kodolányi János Egyetem rektorhelyettese, a Magyarságkutató Intézet tudományos főigazgató-helyettese, aki Horthy Miklós (1868–1957) és a trianoni békeszerződés címmel adta elő referátumát.
Babucs Zoltán hadtörténész, a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának ügyvivő szakértője, a Magyar Hírlap lapszerkesztője egészségügyi okok miatt nem tudott személyesen jelen lenni a rendezvényen, érdekfeszítő előadásának szövegét azonban eljuttatta a konferencia megszervezésében oroszlánrészt vállaló Faggyas Sándorhoz. Így az ebédszünet után – moderátori minőségében – a Magyar Nemzet szerkesztő munkatársa olvasta fel Babucs Zoltán nyugat-magyarországi felkelést ismertető dolgozatát.
Talán többek előtt ismeretes, hogy amikor Bécsben eldöntötték, hogy Sopron központtal alakítják ki Ausztria új tartományát, Nyugat-Magyarországon irreguláris haderő szerveződött, amely lényegében a teljes Burgenland területéről kiszorította az osztrákokat, majd 1921. október 4-én, Felsőőrött kikiáltották a Lajtabánságot. A trianoni békediktátumban Ausztriának ítélt területet magában foglaló önálló magyar államalakulat igencsak rövid életűnek bizonyult (alig egy hónapig állt fenn), ám ennek, illetőleg a nyugat-magyarországi felkelésben is meghatározó szerepet vállaló úgynevezett „rongyos gárdának” jelentős szerepe volt abban, hogy Sopron és a környékén fekvő nyolc falu december 14–16-án népszavazás útján dönthetett hovatartozásáról.
A Soproni Egyetem nyugalmazott mestertanára, Szemerey Tamás nagy ívű felszólalásában elsősorban a Selmecbányáról Sopronba került Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Főiskola sorsának alakulását ismertette, de rávilágított – többek között – annak a gróf Sigray Antalnak (1879–1947) a kivételes kvalitásaira is, aki e rendkívül turbulens időszakban volt Nyugat-Magyarország főkormánybiztosa.
Tóth Imre történésznek, a Soproni Múzeum igazgatójának előadása a Miként élték meg a soproniak az 1921. őszi eseményeket, és hogyan történt a népszavazás? címet viselte. Száz esztendővel ezelőtt Sopronban és a környező településeken összességében többségben voltak a német, illetve horvát anyanyelvű lakosok. Ennek ellenére 15 334 fő, vagyis az érvényes szavazatot leadók több mint 65 százaléka döntött úgy, hogy Magyarországhoz kíván tartozni. A nemzetgyűlés ezért 1922-ben Civitas Fidelissima, azaz a Leghűségesebb Város címmel jutalmazta Sopront.
Visszaemlékezésében Horthy Miklós is hangsúlyozza, hogy a soproni népszavazás jelentősége túlmutatott önmagán, mivel reményt adott a békés revízióra. A néhai kormányzónak részben igaza lett: 1923-ban Szentpéterfa és tíz Vas vármegyei falu, 1924-ben pedig Somoskő és Somoskőújfalu került vissza Magyarországhoz. Tóth Imre szerint azonban aligha véletlen, hogy az első világháborúban győztes nagyhatalmak – a soproni eredmény ismeretében – végképp nem voltak hajlandók eleget tenni annak a kormányzati kérésnek, hogy legalább a magyar többség által lakott elcsatolt térségekben hasonlóképpen tegyék lehetővé a népszavazást…
A Prúsz-konferenciának helyet adó intézmény igazgatója nem csupán érdekfeszítő előadásával ajándékozta meg a jelenlévőket, de – ráadásként – nem kevésbé élvezetes tárlatvezetéssel kalauzolta végig vendégeit a Lenck-villa kiállítótermein. A Polgári életvilág és kézművesség a 19. század végi Sopronban című új kiállítás jellegében néprajzi ugyan, ám merőben eltér a megszokottól. Egy kitalált család esküvőre készülődésének „apropójából” ismerkedhetünk meg a kor szokásaival, kukkanthatunk be különböző kézművesműhelyekbe, amelyekben régi mesterségek kelnek életre. Magát a villát egyébként egy vagyonos borkereskedő, az evangélikus Lenck család feje építtette 1892-ben. A klasszicizáló stílusban pompázó épületnek azonban nem sokáig lehetett lakója. 1901-ben a család egy tőzsdecsőd miatt szinte mindenét elvesztette. De a két világháborút átvészelt épület ismét régi fényében tündököl a mai Deák tér sarkán. Sopronban. Magyarországon.
Forrás: https://www.evangelikus.hu/hireink/nagyvilag/magyarorszaghoz-tartozni