Kultikus órák Debrecenből

Nem mindennapi előadásokban lehetett része mindazoknak, akik ellátogattak csütörtökön a Lícium médiaportálra.  “A szakrális kommunikációjának lehetőségei – régen és ma”  tudományos ülésszak online közvetítése segítségével minden érdeklődőhöz eljuthatott. A szélesebb nyilvánosság előtt is kiderült: a természetfeletti érzése nem csupán néhány kiváltságos ember sajátja, sőt, ellenkezőleg. Hányszor találkoztunk már azzal az érzéssel, hogy a mellkasunkra valami finom súly nehezedik, amitől megfontoltabban lélegzünk és egyszer csak elkezdünk a belső gondolatainkra figyelni. Ugye dereng valami? Régi templomokban járva gyakran érezni ezt, de indukálhat ilyen típusú “déjá vu” élményt a zenehallgatás, a könyvolvasás, vagy egyszerűen a természet szépsége.

Ilyen szakrális tér épült – reményeink szerint – a konferencia előadói és nézői között. Mert az internet is magában hordozza a szakralitást! Hát nem csodálatos, hogy az online közvetítésnek köszönhetően egyidejűleg láthattuk-hallhattuk, szinte fizikai határok nélkül az előadásokat. Az előadások egyik csoportja  szakralitás képzőművészetekben, zenében s irodalmi szövegekben való tetten érhetőségét járta körül.

Egyik előadónk több művészeti ágat vizsgálva a „panis angelicus” motívum eredetének nyomába eredt. Szó volt még a népi, s azon belül a cigány közösségek hagyományainak szakrális elemeiről, a vallásgyakorlás alternatív formáit kereső időben távoli közösségekről, illetve a szakralitást megélni már nem tudó ember egzisztenciális helyzetéről. Ehhez kapcsolódva szóltunk Polányi Mihály transzcendenciára nyitott posztkritikai filozófiájáról, valamint az egyház kommunikációjának aktuális kérdéseiről.

A sokféle témát átfogta a szakrális kommunikációjának vizsgálata, ám az előadások mindegyike sajátos nézőpontból közelített ehhez a kimeríthetetlen kommunikációs „problémához”. Az online közvetítésnek bár most vége van, tervezzük az egyes előadások külön publikálását..

Címkék: , , , , , , , ,

A hozzászólás lehetősége lezárva.