Beszélgetés Fazekas István jogász-teológus Pilátus-drámájáról

Teológia – a tudomány és a dráma nyelvén

 

Dr. Fazekas István – Váci Mihály-díjas és Jókai-díjas költő, író, műfordító, drámaíró, a Stádium folyóirat főszerkesztője – az Úr szolgálatában szeretné élni életét. Már gimnazistaként is a teológiai pályára készült, ám az útkeresés felzaklató kihívásai más irányba terelték – egy év sorkatonaság után – 1986-ban Miskolcon jogi tanulmányokba kezdett, majd ügyészként, ügyvédként, jogtanácsosként dolgozott. 2011–2016 között a komáromi SJE Református Teológiai Karának hallgatója volt, 2019-ben ugyanitt nyerte el a PhD tudományos fokozatot.  Jelenleg a héber, görög és latin nyelv tanára a teológiai karon. Tizenöt éves korában jelent meg első költeménye, azóta számos verseskötete és drámája látott napvilágot. A Pilátus éjszakája című színdarabját Falussy Lilla rendezésében az Újszínház játssza folyamatosan, s olasz nyelvre is lefordították: 2018 őszén az Európai Kultúra Napján, Rómában ugyancsak bemutatásra került. Felesége másodéves teológushallgató, öt gyermeket nevelnek.

 

– Miért határozta el jogászként, hogy teológiai tanulmányokat szeretne folytatni?

– Amikor az Úr hív minket, akkor nem lehet „nem menni”. Jónásnak Ninivében a helye. Noha már kisdiák koromban határozott elhívást kaptam ebbe az irányba, egy hatalmas vargabetűt kellett leírnom ahhoz, hogy Isten igéjének szolgálatába szegődjek.

 

– Mikor kezdett versírással foglalkozni, miként fedezte fel magában a költészet csíráját?

– Azon a nyáron, amikor Jankovics Marcell János vitéz c. rajzfilmje a falunkba, Nyírtassra is elkerült, nagyon megbetegedtem. A mozi számításba sem jöhetett. Apám az egyik délutánon leült az ágyamra, s felolvasta nekem Kukorica Jancsi történetét. Ahogy a végére ért, nyomban gyógyultnak éreztem magam. Alig vártam, hogy iskolás legyek, s megtanuljam a betűvetést! Karácsonykor már a „Petőfi összest” bújtam. A Reszket a bokor, mert… úgy letaglózott, hogy napokig mámorosan ténferegtem: minden porcikámmal megéreztem ugyanis, hogy a minket körülvevő világ lényegét csakis az anyanyelvben találhatjuk meg. Írni kezdtem. Ratkó József, a költő, apám szívbéli jó barátja, gyakran megfordult nálunk. Szigorú, sokszor kíméletlen kritikájának köszönhetően egyre markánsabbak lettek a verseim.

 

– Középiskolai évek következtek. Az iskolai rendszer, a tanárok hogyan viszonyultak a vallásos diákokhoz?  

– A kisvárdai gimnáziumi évek nagy változást jelentettek. Sok kedves és felkészült tanárom volt, ám ott tapasztaltam meg a szocialista vallásellenességet is. Amikor 15 éves koromban a Reformátusok Lapjában rendre megjelentek a verseim, az iskola párttitkára még kicsapással is megfenyegetett, mondván, a szocialista erkölccsel nem fér össze az, hogy Istenről írjunk verseket. Csak mosolyogtam rajta, hiszen a köpenyem zsebében rég ott lapult már Petrőczi Éva és Köntös László biztató levele! Írtam hát tovább, mit sem törődve a túlbuzgó pártember szavaival. Számos ifjúsági díjat is elnyertem, pl. a sárvári diákköltők táborában különdíjat kaptam. Akkoriban már tisztában voltam azzal, hogy az igazi utat az írás jelenti a számomra.

 

– Milyen jellegű verseket írt eleinte, és mikor jelent meg az első verseskötete?

– Kezdetben istenes verseket írtam, ugyanis korán lettem Biblia-olvasó. A nagyszüleim egyszerű parasztemberek voltak, de ha bármiben is elakadtam, könnyedén segítettek. Gyermekkorom egyik szellemi mentora Telegdi Imre bácsi volt, a füzérradványi református lelkész. Ő vitt egészen közel Sinka István és Gulyás Pál költészetéhez, Németh László és Szabó Dezső prózájához. Közben több alkalommal hallottam Jézus hívását, és tapasztaltam meg az Úr jelenlétét életemben. 1993-ban jelent meg az első verseskötetem Harangok és kereplők címmel, majd huszonöt könyv (verseskötet, prózai mű) követte, köztük vannak műfordítások is.

 

– A drámaíráshoz mi vezette?

– A 2000-es évek elején nagyon foglalkoztatott az a büntetőjogi kérdés, hogy a 14. század végén, a történelemből ismert esetben, Forgách Balázs előre megfontolt szándékkal vagy hirtelen felindulásból ölte meg a királyt, Kis Károlyt? Rengeteg anyagot gyűjtöttem össze, napról napra „végignyomoztam” az események menetét. Aztán a történetben felfedeztem magát a drámát, írni kezdtem. Szinte életre keltek bennem a szereplők. Amikor kész lettem vele, éppen akkor ismerkedtem meg Hubay Miklós bácsival. Elolvasta, s azután olyan meghitt barátságba kerültünk, mintha két önfeledt kamasz találkozott volna. Rengeteget tanultam tőle.

 

– Honnan jött az ötlet, hogy Pilátusról drámát írjon?

– A római jogot annak idején Zlinszky János professzor úr – a későbbi alkotmánybíró – tanította nekem, őt különösen érdekelték Jézus perének római jogi elemei. A teológián a korabeli zsidó jog értelmezéséhez nagy segítséget kaptam Karasszon István és Somogyi Alfréd tanár uraktól, akik a Misná jogi rendelkezéseivel is foglalkoztak. A Misná tulajdonképpen az ismétléssel való tanulásnak, a szóbeli tannak az alapja. A Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdésekből és válaszokból áll, valamint az ezekből leszűrt vallástörvények gyűjteménye, és még rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Karasszon professzor úr tanácsára több szakaszát lefordítottam, majd összevetettem az evangéliumokban leírtakkal, s azt tapasztaltam, hogy az ott leírtak nagyjából egyeznek a korabeli zsidó jogszabályokkal. Egy dolgozatot kerekítettem ebből a témából Amicus caesaris címmel, mellyel 2015-ben a Felvidéki TDK (Tudományos Diákköri Konferencia) győztese lettem.

 

– Milyen újdonságot kínált ez a tanulmány?

– Olyan szempontból fogtam hozzá a kutatáshoz, mintha egy felsőbb bírói fórum lennék, és Jézus perét, mint egy egyszerű vádlott ügyét átvizsgálnám a rendelkezésemre álló adatok alapján, keresve, hogy milyen döntést kellett volna hozni, esetleg hol jártak el szabálytalanul, mik bukkannak felszínre ebből az egészből.

 

– Mit állapított meg a per felülvizsgálata során?

– Azt, hogy mind a Nagytanács előtt, mind pedig Pilátus előtt alakilag akár egy teljesen szabályos büntetőper is megtörténhetett. A zsidók – tettenérés esetén – halálos büntetést is kiszabhattak egyes szakrális ügyekben, ám csak akkor, ha nem volt jelen római magisztrátus. Jézust a formailag törvényes, ám tartalmában teljesen koncepciós perben csak azért nem ítélik halálra, mert a városba érkezik Pilátus. Ám szakrális bűncselekmény miatt a római hatóság halálos ítéletet aligha hoz, ezért a zsidók „tekernek” egyet a vádon: mint felségsértőt, mint állam elleni lázítót viszik Jézust Pilátus elé. Pilátus az akkori legmodernebb adminisztratív eljárás keretében többször is megállapítja Jézus ártatlanságát (pl. Jn 19,4). A Nagytanács tagjai azonban megzsarolják.

 

– Ha valaki jogszerűen jár el, hogyan lehet mégis megzsarolni?

– Gerhard Kroll talált olyan Pilátusra utaló adatot, amiből arra lehet következtetni, hogy Pilátus az „amicus caesaris” (a császár barátja) címet nem Tiberius császártól kapta, hanem az őt helyettesítő Saeianustól, a császári testőrség parancsnokától. Ám Saeianus összeesküvést szőtt a császár ellen, elfogták és kivégezték, így az összes kegyeltje – köztük Pilátus is –veszélybe került. Ez a tény már lélektanilag is megmagyarázza, hogy Pilátus miért hátrált meg.

 

– Tehát István úgy véli, hogy a császár barátja cím körül kell keresnünk a zsarolás okát?

– Akkoriban rendkívül bizalmas cím volt a „császár barátja”, ugyanis viselője bármilyen ügyben, bármely problémával közvetlenül fordulhatott a császárhoz. Viszont e cím megvonása száműzetéssel vagy akár kivégezéssel járt. Mivel Pilátus az után került Júdeába, hogy Tiberius elvonult Capri szigetére, a Nagytanács tagjai nyilvánvalóan tudták, hogy a császárellenes összeesküvésben való részvétel miatt kivégzett Saeianustól származik Pilátus címe, mely most veszélybe sodorhatja őt. Így aztán könnyen zsarolták meg: „ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja.”
– Tulajdonképpen ez a tény, vagyis Pilátus félelme és belső tusakodása szolgál a dráma alapjául?

– A dráma gyújtópontja valóban Pilátus elgyávulása. Ha nem félne, ha lenne elég bátorsága az igazsághoz, a Nagytanács tehetetlen lenne. De fél. Ezért hazaviszi a dilemmát az asszonynak. Ekkor kezdődik Pilátus igazi drámája, ebbe enged betekinteni a Szentírásnak ez a mondata: „Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem álmomban miatta” (Mt 27,19). Pilátus feleségének üzenete három dologról is árulkodik: 1. beszéltek Jézus ügyéről; 2. ha beszéltek, s az asszony a bírói székben ülő Pilátusnak is üzenni mer, akkor a viszonyuk nagyon bensőséges; 3. ha az asszony le akarja beszélni az ártatlan elítéléséről, akkor abban egyeztek meg, hogy Jézust meg kell ölni. Pilátus egy politikai zsarolás miatt abba a helyzetbe került, ha nem hoz a lelkiismeretével ellentétes döntést, akkor az életét teszi kockára. Ölni vagy nem ölni? – ez a pilátusi kérdés. Megölni az igazat, s ezáltal menteni az irhát, vagy igaznak lenni, s meghalni az igazságért. Aki megretten az igazságtól, mindig a végletek kovakövét szikráztatja össze. A darabban Pilátus ki is mondja: „Állati önzés lapul minden félelem mögött, s ki elgyávul, az állattól különb aligha lehet.”

 

Mikor mutatták be először Magyarországon?

– A Harkányi Szabadegyetem színpadán 2017. november 7-én. Petrőczi Éva javaslatára Bereczky Ildikó tiszteletes asszony hívott meg bennünket. Pilátus feleségét Gregor Bernadett, Pilátust Jánosi Dávid alakította.

 

Hogy jutott el Rómába a Pilátus éjszakája?

– Az ősbemutatóról televíziós felvétel készült, ezt látta Puskás István, a Római Magyar Akadémia igazgatója, s amikor olaszra is lefordították, műsorra tűzte a darabot.

 

Tervezik-e a darab felvidéki bemutatását, természetesen a járvány elmúltával?

– Mindenképpen. Amikor a teológiára felvettek, úgy éreztem magam, mint aki hazaérkezett. Nagyon megszerettem a felvidéki magyarokat, boldog lennék, ha előttük is bemutatásra kerülne az a színdarabom, amelyik azt mutatja be, milyen is az a helyzet valójában, amikor egy bírót a politika korrumpál.

 

Köszönöm a beszélgetést, és további áldott alkotói munkát kívánok szerető családja körében.

– Én is köszönöm.

 

Fritz Beke Éva

Szólj hozzá!

Kénytelen vagy bejelentkezni ahhoz, hogy hozzászólhass.