Elhunyt Antal Ferenc, az erdélyi baptisták lapjának fáradhatatlan munkása

A Szeretet fáradhatatlan munkása volt

A Nagyvárad-Belvárosi Magyar Baptista Gyülekezet Facebook-oldalán érkezett hozzánk a hír. Elhunyt Antal Ferenc testvér, az erdélyi baptisták lapjának, a Szeretetnek fáradhatatlan munkása.  1933-ban született, és még a múlt század közepén, 1948-ban elfogadta Megváltóját. Az erdélyi baptisták legendás hírű lelkipásztora, Bokor Barnabás által merítkezett be. Szerette szülővárosát, Nagyváradot amely igazi otthona volt.  Szerette gyülekezetét, a körös-parti tornyos imaházat. Itt élte lelki és kulturális életét egyaránt. Fiatalon az ifjúsági élet egyik meghatározó alakja lett, szervezte a szolgálatokat, a korra jellemző önképző köröket, mert ő volt az ifjúsági egylet titkára.

Szerette a várost, ahol kitanulta a nyomdász szakmát. Ismerte a „Körös-parti Párizs” történelmét és irodalmi vonatkozású tudnivalóit. Lelkes irodalmárként nemcsak verseit gondozta, hanem megérezve a szabadság leheletét, élére állt a romániai magyar baptista sajtónak, fáradhatatlan munkálója lett a Szeretet lap elindításának. Szívén viselte a baptista sajtó ügyét, és a szövetség vezetői benne látták a lap újraindulásának biztosítékát. Szerkesztőnek nevezték ki, de a lap mindenese lett. Szervezte a cikkírókat, ingázott a szerkesztőség és a nyomda között, készítette a tördelési terveket – hiszen nyomdász volt.  Hajtogatta, csomagolta a kinyomtatott újságot, feladta a postán a példányokat, amelyekből Magyarországra is jutott. Közel húsz éven át szorgoskodott, mint a baptista irodalom szerelmese 1990-tól kezdve 2010-ig, amikor is letette a szerkesztőségi munkát. Menet közben más lett ugyan a szerkesztő, de ő hűségesen együtt működött mindazokkal, akik segítették a Szeretet újság előrehaladását.

Visszaemlékezem, amikor 1992-ben először járhattam Nagyváradon. Vendéglátóim a Berthelot u. 5-ben a szerkesztőségbe is bevezettek. A kis nyomdai szobában egy idősödő testvér ült a félhomályban az asztal mellett és a kinyomtatott újságokat hajtogatta. Ő volt Antal Ferenc. Előzékeny tisztelettel fogadott, és bemutatta, hogyan készült az akkor induló Szeretet lap. Attól kezdve baráti szálak fűztek össze minket. Emlékszem, jelen volt 1992-ben az Olimpiai Csarnokban, az első MABAVIT-on. Majd 2000-ben együttműködhettünk a nagyváradi találkozón is. Vendégei lehettünk az otthonukban, és ő is meglátogatott egy ízben Újpesten.

Antal Ferenc testvér verseit főként Erdély-szerte ismerték, de a baptista nyomdában többször is megjelenhettek verseskötetei. Az egyiknek azt a címet adta: Égő szövétnek.  Szolgáló élete valóban égett a vágytól, hogy az Urat szolgálja. Most 86 év után ellobbant ez a láng.  Még 2018-ban átvehette a Fehér Dezső-díjat a nagyváradi Ady Emlékházban, köszönetül a sokéves sajtómunkájáért. Október 30-án sokan búcsúztatták a városi temető kápolnájában.

A Példabeszédek szavaival emlékezünk mi is: „Az igaznak az emlékezete áldott”. (Péld 10,7)

Marosi Nagy Lajos

Szólj hozzá!

Kénytelen vagy bejelentkezni ahhoz, hogy hozzászólhass.