Egy istenhegyi kálvinista emléke

Dr. korláti Bernát István (1854–1942)

Erkölcsi kötelesség, hogy időről időre felelevenítsünk egy-egy nevezetes protestáns, református elődünk emlékét. Ezúttal olyan „hitvalló ősről” írok, akinek személyéhez, munkásságához szoros a kapcsolatom. Százhat évvel ezelőtt, 1908. június 10-én tartotta meg alakuló ülését a Kálvin Szövetség, amelynek alapító elnöke Dr. korláti Bernát István volt. Dr. korláti Bernát István céljai ma is aktuálisak. A szövetkezeti mozgalom és a Magyar Kálvin Szövetség alapszabályában lefektetett gondolatai kortársai számára a felemelkedéshez vezető utat jelentették, a mai nemzedéknek pedig élet-halál kérdés. A „hit embere” szellemi hagyatékát ma csak néhány szakember ismeri, jó lenne, ha kortársainak sorában méltó helyet kapna, és mindaz, amiről álmodott, végre megvalósulna! A Svábhegyen él egyetlen, kései utóda. Bernát István meleg szavakkal szólt nagyapjáról. 

– Családunk apai ágon svájci eredetű, az ősök Felvidéken, Rimaszombatban telepedtek le, akkor „h”-val írták a nevüket. Nagyapám, amikor 1906-ban megkapta a Ferenc József-rendet közgazdasági tevékenységéért, letett a „h” betűről – tiltakozásul a divat ellen – mert akkoriban mindenki két „s” betűt, meg „y”-t és egyéb cicomát alkalmazott a nevében. Már kisgyerekkoromban nagyon tetszett nagyapám puritán viselkedése, protestáns szemlélete. A magát „agráriusnak” nevező Bernát István a magyarországi szövetkezeti mozgalom egyik megteremtője is volt, gróf Károlyi Sándorral kéz a kézben hozták létre a „Hangya” fogyasztási és értékesítési szövetkezeti mozgalmat. Abban is kitűnt, hogy felismerte a közgazdaságtan fontosságát. Kiharcolta, hogy a József Nádor Egyetem fakultásaként, a mai Közgazdasági Egyetem helyén megnyíljon az „előd”, amelynek ő volt az első dékánja. A Nemzeti Bank alapításában is részt vett, mert fölismerte, hogy hitel nélkül a magyar agrárium nem működtethető. A Nemzeti Bank alelnöke volt huszonöt éven keresztül, valamint a Magyar Tudományos Akadémia nyilvános, rendes tagja is. Az interneten található adatok szerint 1935-ig nyolcvanhét műve jelent meg. A könyvek nagy része erkölcsi kérdésekkel és a protestáns, református vallásunkkal foglalkozik, a fő rész agrárkérdésekkel. Egyik legjobb barátja volt Ravasz László. Nagyapám alapította 1908-ban a Kálvin Szövetséget, amit egyházi részről Ravasz László püspök képviselt. A szövetség célja az volt, hogy „…a magyar kálvinista egyház híveit a szociális érzék fejlesztése és a vallásosság megerősítése által, a társadalmi bajok felderítése, megelőzése, és orvoslása által egyesítse”.

Dr. korláti Bernát István Rimaszombaton született törzsökös gyógyszerész családban. Édesanyja, Szügyi Terézia hat gyermeknek adott életet, de csak István érte meg az öregkort. A helyi hívek áldozatkészségéből fenntartott Egyesült Protestáns Gimnáziumban, majd Pozsonyban és Pesten tanult, a pesti egyetemen szerzett jogi diplomát. A székesfehérvári gazdagyűlés (1879) után összekötötte személyes törekvéseit a magyar föld és megművelőinek sorsával. Dr. Bernát István sorsát Trefort Ágoston és báró Kemény Gábor egyengette, első írása a György Endre által szerkesztett Nemzetgazdasági Szemlében jelent meg 1882-ben. Gyulai Pál ajánlására bekapcsolódott a Károlyi Sándor gróf által vezetett szövetkezeti mozgalomba. Egy évet töltött a rimaszombati törvényszéken, majd a Földművelés, Ipari- és Kereskedelmi Minisztériumban fogalmazó. 1884-ben egyéves szabadságra ment, gróf Széchenyi Pál miniszter megbízásából beutazta Európát és az Egyesült Államokat. Körutazása fordulópontot jelentett életében. Visszatérése után 1888-ban a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban az iparos tanonciskolák felügyeletével bízták meg. A 90-es évek elején, mint kormánypárti jelölt lép fel a „hivatalos jelölttel” szemben, állását elveszti. Gyakran megfordult Károlyi Sándor fóti kastélyában, de sokat vendégeskedett Darányi Ignác örs-újfalui több ezer holdas birtokának kúriáján is. A mosdósi kastélyban pedig Pallavicini Ede őrgrófnak és nejének, Majláth Etelkának vendégszeretetét élvezte.
Mint az agrárius mozgalom egyik legtermékenyebb képviselője a Vasárnapi Újság, a Pesti Napló és a Budapesti Hírlap munkatársa, 1893 és 1895 között a Hazánk című lap főszerkesztője. Szerkesztette a Magyar Gazdák Szemléjét (1896 és 1924 között) és a Szövetkezés (1890 és 1901 között) című lapot is. Publikált a Magyar Földben, a Közgazdasági Szemlében és a Köztelek című lapban is. Ez idő tájt jelent meg Változások küszöbén című munkája, amelyben összefoglalta politikai és szociális elképzeléseit, melynek lényege, hogy az ország jövője nem csak az iparfejlesztéstől és a bankok hatalmától, hanem a magyar föld és nép érdekeinek figyelembevételétől függ.
Írói munkássága mellett vezető szerepet vitt az országos gazdakongresszusokon, a hitelszövetkezeti és a nemzetközi szövetkezeti kongresszusokon is.  Egyik legjelentősebb művét a magyar demokráciáról írta. Ez tanulmányként 1904-ben jelent meg, 1913-ban kiegészítve könyvformátumban adta ki A demokrácia védelméről címmel.
Széles körű nemzetközi sajtókapcsolatokat is kiépített, tudományos munkássága révén is számos külföldi és honi barátra tett szert. Közéleti tevékenységéért az uralkodó 1906-ban „korláti” előnévvel magyar nemességet ajándékozott Dr. Bernát Istvánnak, és a Ferenc József-rend középkeresztjével tüntette ki.
Megalapította a Magyar Gazdaszövetséget (amelynek 1896 és 1902 között igazgatója is volt), a Gazdák Biztosító Szövetkezetét és 1898-ban Károlyi Sándorral közösen a Hangya fogyasztási és értékesítési szövetkezetet (amelynek igazgatósági tagja, majd 1939 és 1942 között elnöke is volt).
Szülőföldjéhez élete végéig lelki kötődés kapcsolta. A kishonti kerület alkotmánypárti (Andrássy Gyula gróf által vezetett) országgyűlési képviselője volt, 1906-tól 1910-ig az alsóház tagja. Később, a Héderváry-féle 1910. évi választáson nem indult, de az újonnan szervezett felsőháznak 1926-tól tagja volt 1933-ig mint az Országos Mezőgazdasági Kamara kiküldötte. Több szövetkezet vezetőségi tagja, így a magyar mezőgazdasági szakemberek körében hatása óriási, sokan vallották tanítómesterüknek. A puritán felfogású gazdasági szakember a magyar nemzeti érdekek szolgálatát tekintette elsődlegesnek.
Dr. korláti Bernát István közéleti működésének egyik jelentős részét tette ki a református egyházi életben vállalt szereplése, zsinati táblabírói és a hitéletben megújulást hozó tevékenysége. Már a 19–20. század fordulóján a Dunamelléki Egyházkerületben tartott előadásain megkísérelt „a régi, kiüresült edényekbe új bort és régi tartalmat tölteni”, és annak a reményének adott kifejezést, hogy „az igazán vallásos protestáns népek erejét és növekedését látva… kisarjad a kálvinista öntudat s vele új erőre kap az egyház nálunk is.”
„Az ember hatalma nagyon megnőtt a természet fölött – írta Küzdelmek és eredmények című életrajzi könyvében –, sokat tehet, mire előbb nem is gondolhatott. De minél inkább nő az ember hatalma a fizikai világban, annál fontosabb, hogy az erkölcsi és vallásos rúgók döntsenek a hatalom kezelésénél. Ellenkező esetben az emberiség legnemesebb értékei el fognak pusztulni.”
Megalapította a Magyar Kálvin Szövetséget – amelynek 1908-tól haláláig elnöke volt –, azzal az elhatározással, hogy „ébressze a kálvinista magyarok öntudatát. A protestáns nemzetek által elért eredményekre rámutatva ápolja a felekezeti békét és erősítse azokat a kapcsokat, amelyek bennünket külföldi hittestvéreinkkel összekötnek.” Az Alapszabály szerint: „A szövetség célja a magyar kálvinista (református) egyház híveit – a szociális érzék fejlesztése és a vallásosság megerősítése által – a társadalmi bajok felderítése, megelőzése és orvoslása végett egyesíteni. További célja: ezen híveket társadalmi munkára – az evangélium s Kálvin szellemében a szeretet, a puritán egyszerűség s a helyes jog- és kötelességérzet segítségével – előkészíteni, kiképezni, nevelni és rábírni.”
Voltak, akik érezték, hogy a vallásos érzések felköltésére és erősítésére nem elégségesek azok az eszközök, melyek a hivatalos egyházaknak, tehát a reformátusnak is, rendelkezésre állnak. Szervezkedtek és dolgoztak társadalmilag is, mert tudták, a vallásos érzelmek ébrentartása egyaránt érdeke az államnak, az egyháznak és társadalomnak. „A keresztyén társadalmak az önfeláldozás, az altruizmus, a szeretet diadalának alapján fejlődtek, ide kell visszatérni” – írta Dr. Bernát István.
Szót emelt a családok érdekében is: „az ember, amely csak értelmével vívja ki fensőbbségét, különben a legsebezhetőbb lények közé tartozik… A tiszta ész nem törődve a faj érdekeivel, igyekszik kiküszöbölni azt az önfeláldozást, mely a szülői hivatás lényege.”
Trianon után gróf Teleki Pál miniszterelnök felkérésére Magyarországról megjelenő tanulmányokat, cikkeket írt amerikai lapokban, amellyel kedvezően befolyásolta a külföldi közvéleményt.
Dr. Bernát István a József Nádor Műegyetem 1920-ban megalakuló közgazdasági karának tanára és első dékánja volt 1925-ig. 1924-től a Magyar Nemzeti Bank alelnöke.
A Magyar Tudományos Akadémia 1906-ban levelező, 1927-ben rendes tagjának választotta.
Tudományos munkássága rendkívül gazdag, 1935-ig (az agrárpolitikai működésének negyvenedik évfordulójára összeállított bibliográfia szerint) nyolcvanhét önálló műve jelent meg és 233 tanulmánya különböző folyóiratokban.
Élete és munkássága szerint csak az erkölcsi alapokon nyugvó gazdasági élet lehet közhasznú és boldogító. A keresztyén gazdasági rend egyetemes érvényű intézményeinek tartotta a szövetkezeteket, mert szerinte „a boldogulást az emberek nem egymás ellen, hanem egymás segítségével kell kiküzdeniük”.
Dr. korláti Bernát István életének 88. évében, 1942. január 19-én halt meg Budapesten. A Farkasréti temetőben nyugszik. Díszsírhelyéről a Hangya Szövetkezet és a Magyar Tudományos Akadémia gondoskodott. A fekete gránittömbön a következőket olvashatjuk: „A szövetkezeti gondolat és a keresztyén újraébredés harcosa itt alussza örök álmát, barátai közelében, akikkel együtt küzdött a földöntúli létben is élő ideálokért.”
Dr. Bernát István elfeledett életműve a magyar nemzeti múlt fontos tartalmait rejti – írja Tőkéczki László a Történelmi arcképek című könyvében.
De nemcsak az elődök érdemei emelik az utódok életét, hanem az utódok nemes törekvései is új fénnyel ékesíthetik az ősök emlékét. Így történt ez a jelen esetben is.
Az eddigiekben körvonalazódott Dr. korláti Bernát István családi környezete, de térjünk át a jelenre, a jövőre! Unokája, Bernát István a Svábhegyi Református Egyházközség tagja. Amikor az egyik istentisztelet után megtudtam, hogy ő a harang-adományozó, megkérdeztem, mi vezette elhatározását?
– A családnak maradt ingatlandarabja az Óra villa egykori kertjéből államosítás után, a Svábhegyen apám örökségében. Az új honfoglalás első lépése egy 12 négyzetméteres kerti kis ház volt. Több mint húsz év eltelt, amíg elkészült az új ház, amit hivatali munkám után és szabadidőmben építettem. Bizony többen is kinevettek, amikor belekezdtem. Még mindig van mit csinálni rajta. Nyolcvanötben házasodtam, egy év múlva gyönyörű, egészséges kisfiunk született, és megengedte a Jóisten, hogy tizenegy évig velünk lehessen. Az idén nyáron lesz a tizenhetedik évfordulója, hogy elment. Abban a kriptában lakom, amit meleg családi otthonnak szántam. Elhatároztam, hogy fiam emlékére harangot adományozok az épülő svábhegyi templomunknak. Szépnek találom, hogy a harang szava eljuthat a kertünkig, ahol annak idején én magam, később a kisfiam úgy szeretett játszani.
– A harangszóhoz építette fel a jelenlegi templomtornyot is?
– Gyülekezetünknek erre nem voltak elég anyagi eszközei. Annyi tennivaló volt, féltem, ha nem oldódik meg a torony-kérdés, sokáig nem hallhatom a harang szavát. Még 2007-ben vállaltam a „csonka” torony felépíttetését is. Édesapám és nagyapám emlékére tettem, amit tőlük kaptam, amit a család megkímélt, nem élte fel, felajánlottam. Hiszem, hogy mindkettőjük szellemében és legnagyobb egyetértésével tettem. Nagyapám biztos megsimogatná a kobakom…

Béres L. Attila

Címkék: ,

A hozzászólás lehetősége lezárva.