Kórházi csendes percek

Nagy Lajos : Igék hétköznapokra II.
(Kórházi csendes percek)
Pápa, 2012.

Örömmel vettem kézbe Nagy Lajos: Igék hétköznapokra című meditációs kötetének II. részét, amely a tavaly a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában elhangzott hétkezdő Igei gondolatokat tartalmazza. A kórházi szolgálatban annyira hiányzó, a segítők erősítését, bátorítását célzó írás, az I. kötethez hasonlóan, a Dunántúli Református Egyházkerület gondozásában jelent meg.

„Az egészségügy folyamatos értékvesztése az elmúlt évtizedekben természetes módon érintette, meghatározta az orvosi pályát választók körét is. Akik már itt dolgoznak, gyakran előbb utóbb belefásulnak” – írja Dr. Lakatos László főorvos az előszóban. „Mindannyian vigasztalásra szorulunk: mi emberek azonban egymásnak sokszor csak gyarló vigasztalói tudunk lenni,…az Úr a mi valóságos vigasztalónk – de ha Ő megvigasztal bennünket, akkor mi is meg tudunk vigasztalni másokat” – emlékezet Dr. Steinbach József püspök a kötet ajánlójában.

Megvigasztalt segítővé válni – ehhez szükség van Urunk megújító szavára. A szerző ezzel a hittel, vággyal szolgál együtt a kórház gyógyítóival. Saját szolgálata során, betegek lelkigondozása közben maga is átéli, a hétköznapi verejtékes valóságában szükséges időnként megállni és emlékezni. Mire? Belenézve a szenvedő ember szemébe-, hinni, tudni, tapasztalni, hogy a gyógyítás során –más erőviszonyok is jelen vannak és hatnak. A kórházi lelkész így emlékeztet erre: „az ember úgy van megteremtve, hogy a gondokra – jó esetben – keresi a megoldást… s mindeközben megszólal egy szelíd belső hang: Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van reátok. Amikor ez realizálódik és célba ér, akkor lejátszódik a lélekben az a drámai fordulat, amit katarzisnak hívunk. A katarzis lelki megtisztulás, ebben a konstellációban: életcentrum-váltás”.

Nagy Lajos hétfő reggeli meditációi kórházi közegben, gyógyítók között mutatnak arra az emberközpontú medicinára, melyben az élet Ura és Alkotója a lélek és Lélek által teszi teljessé és tisztábbá a diagnosztikai képet, megszenteli a gyógyítást, kezelést, betegápolást. A most megjelent, immár II. kötet a korábbi gyakorlatot követve a napi hírek, egyházi és társadalmi ünnepek, aktuális évfordulók tényéből indulva, nagyobb összefüggéseket láttat. „Az 55. zsoltárból kiragadott idézet, rendkívül plasztikusan állítja elénk a bajok reális jelenlétét az egyén és/vagy a közösség életében. Úgy azonban, hogy a velőtrázó kínok közepette is felmutatja a kimenekedés egyetlen lehetőségét. Kodály Zoltán e zsoltárt illetve ennek a Kecskeméti Vég Mihály által írt parafrázisa alapján komponálta meg világhírű oratóriumát a Psalmus Hungaricust. Az ember e mű átélésekor azt érzi: a Magyar Zsoltár nemzeti nyomorúságunk örökszép panaszdala – örök érvényűen. Azonban a hangsúly mégsem a panaszon van, hanem a zsoltár gondolatmenetének idvezítő végkifejletén: Én pedig tebenned bízom”

A segítők segítése, Isten Igéje erejével, ugyanakkor szakmai nyelven, mégis a hétköznapok realitásában – mindezt megtaláljuk a most megjelent műben. A kötet hasznos olvasmány – bárkinek, s ugyanakkor építő ajándék lehet számos segítőnek. (A kötet megvásárolható a Református könyvesboltokban, illetve megrendelhető a DTREK Püspöki Hivatalában)

Gál Judit
a kórházlelkészi szolgálat vezetője
forrás: tirek.hu.

Címkék: ,

A hozzászólás lehetősége lezárva.