Alexa Károly irodalomtörténész, kritikus és kultúrpolitikus, az Életünk című irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat főszerkesztője.
Bár fő témája, kutatási területe a 19. század második felének irodalma, sokoldalúságára, szerencsés alkatára jellemző, hogy a régi magyar irodalomtól kezdve a kortárs magyar irodalomig minden korszakról jelentek meg írásai.
Évtizedekig tanított a bölcsészkaron, évekig a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, így elmondható, hogy sok mai magyartanár az ő „keze alól került ki”. Mint ahogy a Mozgó Világ szerkesztőjeként is a legkritikusabb időszakban sok ma ismert magyar írót indított el pályáján.
Munkái többségén érződik közéleti és politikai érdeklődése és többek között az, hogy nem „szobatudósi” kíváncsisággal fordult, fordul a mai magyar sorskérdések felé. Amikor a nemzedékét a kor csábította, belevetette magát a közéletbe. A tanítással párhuzamosan volt újságíró, szerkesztő, rovatvezető, főszerkesztő-helyettes, főszerkesztő a Magyar Hírlapnál, a Kortársnál, a Mozgó Világnál, a Hitelnél, a Heti Magyarországnál, az Új Magyarországnál.
1993-tól 1996-ig a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója. Az MDF alapító tagja.
A hagyományt nem csak nemzeti, hanem keresztyén hagyományként is kezelte. Református presbiter a XV. Kerületben.
Magukért beszélnek műveinek címei: Magyar zsoltár, Eleitől fogva, A szerecsen komornyik, Ugyanazon gyuradékból, A magyar polgár – és a magyar író, Quodlibet, Édesanyámnak vagy a legutóbb megjelent kis válogatás esszéiből és egyéb írásaiból Jézus mosolya címen.
A Rát Mátyás-díj átadása alkalmából tiszta szívből kívánom Alexa Károlynak, hogy még sokáig jusson ideje hobbijaira, kertre, szőlőre, borra, tengerre, s amivel, pontosabban akikkel kezdenem kellett volna az unokákra. S kívánom, hogy irodalomtörténészi, szerkesztői és írói munkáját az eddigiekhez hasonlóan folytassa mindannyiunk örömére..